BODYBULVAR

"Visszajövök" - szólt a kultikus mondat a Terminatorban, amit egy, a magyar szinkronon dolgozó fogyatékos "visszatérek"-re fordított, mintha normális ember mondana ilyet.

És visszajött. 8 év kormányzóskodás után Arnold Schwarzenegger végre visszatért a vászonra. Az ünnepélyesség kedvéért hagyjuk figyelmen kívül az Expendablesben elkövetett cameo-szintű szereplést.

A premier napján mentem, minél előbb, ahogy lehetőségem volt, a hatos mozira. Megálltam a pénztár előtt felemeltem az öklömet és ennyit mondtam: Ar-nold, Ar-nold! Ehhez képest nem is nézett annyira bután a pénztáros, csak annyi mondott: értem.

Persze nem számítottam nagy cuccra. A tréler alapján nem, elég renyhe a sztori, Arnold meg már öreg, de mint tudjuk, elkezdte formába rántani magát. Rá is játszanak a korára, kicsit erőltetetten poénkodnak vele, és úgy is mozog, mint akibe hálni jár a lélek, azt sugallva, hogy majd aztán kiderül, hogy csak fel kell szívnia magát, oszt lesz mindjárt Fantom Kommandó.

Jó, ezt azért nem hittük. De azt sem, hogy Arnold tényleg baromi öreg, és pont. Ez van. Lajhár mozgás, roggyant arc: vele nem úgy bánik az idő, mint egy Charles Bronsonnal. Bár nincs rossz formában relatíve, de nem, nem fogja levenni a végén az inget és nem izmosodik meg. Kólásüveg váll, hordó test, ez van. Nem is baj, ilyen egy öregember, de azért adhattak volna rá a hónaljig húzott tatanadrág helyett egy normális dzsekit, hogy legyen valami alakja.

Mert mi nem ilyennek akartuk látni, még öregen sem. Az a baromi nagy baj, hogy mi az akcióhősünket akartuk látni. Megöregedve, de szálegyenesen, büszkén, még mindig acélosan. És nem ezt kaptuk.

Ismétlődő kérdés: mi baja van ezeknek Hollywoodban?

És itt nem csak arra gondolok, hogy nem sikerült egy testhezálló szerepet találni, vagy legalább egy olyat, amit más nem tudna eljátszani. Ezzel arra akarok utalni, hogy a Commando, a Terminator, a Vörös Zsaru, az Emlékmás mind-mind Schwarzenegger filmek. Ez nem az.

Akadt pár utalás a régi filmekre, pár apró poén, de túl vérszegények voltak. Egyszer sem röhögtem, bár ez lehet nem így lett volna, ha teli nézőtér hangulata magával ragad. Csakhogy botorság lenne az összesen hat nézőt képesnek tartani ilyesmire: elég dagadtnak kellett volna lenniük ahhoz, hogy tele legyen velük a nézőtér.

A másik, amiről szólnom kell, a halálosiramban-vonal. Igaz, nem a főhős előzgetett autópályán rükvercben Corvettel (ami szintén hatalmas bakiként nem a legújabb típus), de azért ezt jó lett volna kihagyni, csakúgy, mint a végén a hidas jelenetet. Abba meg már hadd ne menjek bele, mi értelme volt hidat építeni a szurdokba, amikor egymilliomod annyi rizikóval mászhattak volna. A sztorit inkább hagyjuk is egy olyan filmben ahol a "Hogy vagy? Öregesen" poén elhangozhatott, bár angolul ez korántsem ennyire szar.

Óvatosan voltak a producerek: 30 milliós a film, és bár az IMDB 7,4-et mond, szerintem esélyes, hogy bukta lesz.

Nem lesz itt már filmes karrier sajnos. Arnold bácsinak van mit aprítania, csak nem bír magával, de ez nem elég ahhoz, hogy ne álljanak az ilyen filmek a földbe. Kéne valami eredeti ötlet. Clint Eastwoodot másolni szánalmas lenne, de a "valamikor fasza voltam, de most már öreg vagyok" imidzs nagyon karcsú.

Reméljük, kitalálnak valamit. Persze van esély, mert könnyen lehet, hogy csak én látom ilyen rossznak. 

Fouad Abiad, a legújabb Team Scitec tag győzelemre éhesen utazott a Flex Pro-ra, de végül harmadikként távozott. Nem is tudja egykönnyen túltenni magát a vereségen, ezért megosztja veletek a gondolatait - bárki tanulhat tőle.

"Nagyjából egy nap telt el a Flex Pro óta, de még mindig nem igazán kerültek a helyükre bennem a dolgok. Tudom, mit kellene mondanom, és hogy az emberek mit akarnak tőlem hallani. Valami ilyesmit vártok: a bajnok sosem adja fel, a bajnok még erősebben tér vissza, a vereség is a játék része, rázd meg magad, és állj fel. Csupa klisé, amiket akkor hallasz, ha csúnyán elp*csáznak egy bajnokot.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, egy percre sem hittem el a körülöttem lévő hype-ot a verseny előtt. Egyszerűen csak edzettem, mint egy állat, és a lehető legjobb formát akartam hozni. Úgy éreztem, soha nem néztem ki még jobban. Persze feláldoztam egy kicsit a teltségből, a kőkemény kondícióért, de pontosan ez is volt a célom. Ha a teltségre játszok, akkor meg azt kaptam volna meg, hogy nem voltam elég száraz. Végső soron a legjobbadat kell hoznod, és reménykedni, az elég lesz ahhoz, hogy a legjobb legyél.

Akkor most mi van? Mit kell tennie egy testépítőnek, ha élete formáját hozza, úgy érzi, elég jó a győzelemhez, mégis csak a harmadik helyen végez? A verseny végén ott álltam, hallottam, hogy szólítanak, és arra gondoltam: lett egy újabb top 5-ös helyezésem, a top5-ös helyezéseim soha véget nem érő sorában.

Nem léphetek tovább csak úgy. Nem lehetek boldog a harmadik helyemmel, amikor tudom, hogy jobb voltam ennél. Nem állhatok tovább, tudva, hogy jobbat érdemeltem volna, mégsem voltam képes ezt észrevetetni velük. Tudom, hogy megnyerhettem volna a versenyt, tudom, hogy sokan úgy érzik, meg is kellett volna nyernem, de az a munkám, hogy ezt bebizonyítsam a bíróknak is.

Na, akkor jöjjön a motivációs rész. Az élet néha megszivat, hiába dolgozol éjt nappallá téve, beleadva mindent, amid van, néha beszopod a *****. Ez van. Néha szívsz, és az sosem jó. Azt viszont jó tudni, hogy mindig jön a holnap, és akkor még többet tehetsz majd meg. Nekem senki sem mondhatja meg, hogy nem vagyok elég jó. Nem hagyom, hogy bármilyen bíró, rajongó, szponzor vagy akárki más megmondja nekem, mikor volt elég. Csak én dönthetem el, hogy mikor lesz elég, és ennek még nem jött el az ideje.

Tudom, hogy több van bennem, és tudom, hogy a legjobbamat még nem láttátok. A lehető legjobb formámat fogom hozni az Arnold Classic-on, aztán utána irány vissza dolgozni. Idén felhoztam a karjaimat, pedig azt mondták, nem tudom. Felhoztam minden testrészt, amire azt mondták, hogy nem fog menni, és ezúttal sem lesz másképp. Idén tovább emelem a lécet, és amikor legközelebb színpadra lépek, garantálom, hogy még csak szoros sem lesz a verseny.

Áldozz megbánás nélkül!

Fouad Abiad"

A F TASZ megint nem bír a picsájával, de természetesen pillanatokon belül elkezdődik a drogosblogok rinyálása is, mert természetes, hogy a sok agyatlanra szívott füvesköcsög megint csak magára tud gondolni.

Az alaptézis az, hogy ha én drogozok, drogozzon mindenki, nem baj, ha elhülyül a világ. De ez különben sem igaz, mert megmondták a brit tudósok, hogy a kábítószer jó és építi az agyat. Bár szerintem segget épít inkább, az emberek fejéből, de úgy vagyunk már ezzel, mint buzik a tizenévvel ezelőtti kampányidőszakukban, amikor minden híres emberről igyekeztek megmagyarázni, hogy buzi. Manapság mindenki, aki vitte valamire, az természetesen füvezik.

Ami a legjobb az egészben, az ilyen önáltató hazugságok tömkelege.

A drogos szerint neki joga van drogozni. Kár, hogy nekem meg jogom van hozzá, hogy ne szétszívott agyú hülyékkel kelljen közös társadalomban élnem, ahol találgatnom kell, ki drogos és ki nem, ahol sakkoznom kell azzal, hogy ki fog beleszarni mindenbe, mert éppen szívni van kedve, vagy már beszívott.

Friss hír, hogy börtönnel fenyegetik a füvet szívókat – húha, hovaszarjunk, érdekelni fogja őket? Eddig is börtönnel fenyegették a kereskedőket, nem is kevéssel, visszatart ez valakit? Kevesebb lett a drogos? Úgy adják-veszik, mint a cukorkát. A jellemről persze árulkodik, hogy jelenleg a fogyasztó a kereskedőre mutogat: ő egy szegény ártatlan pára, a gecikereskedő kényszerítette halálos fenyegetéssel, hogy neki füvezni kelljen.

A drogfogyasztásnak nyilván semmi köze a droglobbista gyökerekhez, a drog állandó reklámozásához, a megélhetési jogvédőkhöz, a kulturális szennyhez, amely folyamatos agymosást végez abba az irányba, hogy népszerűsítse ezt a szart, és kamu jogokkal felvértezett, beképzelt köcsögöket neveljen.

A (számukra) még csak nem is látható társadalmi katasztrófát, amelyet a fűtől elhülyült degenerációk és a szabályok nyilvánvaló leszarása okoz, semmiképpen sem a fogyasztók okozzák, az ok-okozat összefüggést szarjuk telibe. Nem azért van kereskedő, mert van vevő, ugye?

Ha kínálsz, börtön – persze hogy börtön, mert leszarod. Kurva jó, hogy másokra drogot tukmálni olyan ártatlan cselekedetnek van beállítva, csak azért, mert nincs pénzmozgás, röhögnöm kell. A társadalmi hatás az ingyenesség miatt semmis? A drog ártalmai megszűnnek, ha nem kell pénzt adni érte? (Persze az sosem fordult még elő a világtörténelemben, hogy egy piti kereskedő letagadta, hogy fizettek a cuccért, ugye?)

Ártalmatlan? A faszt ártalmatlan, inkább alattomos. Nem látja a hülye drogfüggő (ne kerteljünk, a legtöbb füves is az, nem vinnyognának ezért a szarért, ha le tudnának mondani róla), és a környezete sem, simán lehet beszívva munkahelyre menni, de a befolyásoló hatás megvan és a hosszú távú hatás is megvan. A kockázat még akkor is létezik, ha sokan a seggükbe dugják a fejüket ahelyett, hogy megértenék. Értelmes emberek a legkisebb kockázatot keresik az életükben. Szórakozást nem ilyen szánalmas módon kéne találni.

A drog terjed, mint a pestis. Kulturális szinten is teljesen normális ma már, hogy az amerikai fosfilmekben drogoznak a gyökerek: húdejópoén, hurrá, aki nem füves, az nemmenő, sőt lúzer köcsög.

Egyenesen baromi jó, amikor megmagyarázzuk azt a cseppet sem elmebeteg tézist, hogy a drogosok kriminalizálása miatt növekszik a drogfogyasztás. A szemét rendőrök fellépése miatt egyre több a drogos. Biztos ez valami dac, csakazértis drogozunk, ha nem tiltanátok, nem drogozna senki!(Lásd fentebb.)

Legalizálni kéne, mert micsoda adóbevétel lenne, Magyarország GDP-je az egekbe szökne és megszűnne a bűnözés. Csodálatos ötlet, szinte látom a már ma is csontra jogkövető drogosokat, hogy meg sem próbálnák feketepiacon beszerezni olcsóbban, hanem járulékokkal és adókkal terhelt dupla-tripla áron vennék meg a társadalom iránti kötelességtudatuktól vezérelve. Legális munkával termelnék a gyártók, a drogkartellek meg elmennének szobafestőnek, vagy a kiskunsági marihuánagyárba segédmunkásnak. Elhiszem, hogy beszívva jónak tűnik az elképzelés, az önkritika teljes hiányával. Az egészségügyi ártalmak kezelése persze ingyen van.

Milyen jó, hogy ez az egész szar ennyi embernek olyan fontos az életében. Nagy siker, ha nincs más értelmes dolog, amihez ennyire ragaszkodni lehetne, amiért ennyire küzdeni kellene!

Nem tud ám a drogos "szubkultúra" kussolni és szépen csendben otthon szívogatni a szarját: hisztizni, lobbizni, sőt reklámozni kell. Lassan már kötelezővé is kéne tenni a drogozást a kedvükért. Szarjunk a többségre! Mert akármennyire is nem tetszik: a többség (még) nem akar drogos társadalomban élni, nem kíváncsi a fűtől elhülyült, megbízhatatlan gyökerekre.

A legszánalmasabb az elterelés és a többi szar hazugság. Egyértelmű, hogy ez mind kibúvó, egyértelmű, hogy ezek hazug kifogások. Gyógyulni akar a drogos? Hááát persszeeee! Szarunk a törvényekre, szarunk a társadalmi normákra, amikor meg baj van, mert szartunk a törvényekre, akkor patkány módon másra mutogatunk, és kibúvót keresünk, elterelés a felelősségre vonás alól van.

A fél világ köpködte Michael Phelpst, amikor olimpiát nyert, mert „biztosan doppingol”, holott még csak nem is bukott meg: egy élsportolót alaptalanul besároztak az irigy gyökerek. De amikor füvezett, rögtön hős lett. Kurva nagy dolog: szívogatta azt a szart a pofájába, ehhez sok ész kell, gratulálunk innen is, így kell viselkedni egy olimpikonnak.

Olimpiát nyerni köcsögség, szívogatni, mint bármelyik füves toprongy, az értékelendő teljesítmény: milyen elbaszott értékrend ez? Milyen elbaszott világ ez?

Persze a drogosoknak könnyű elfeledkezni arról, hogy nem csak ők vannak a világon. Ha eszükbe jut, csak rágyújtanak egy spanglira, megszűnnek a gondok és az ilyen bagatell gondolatok. Csakhogy a társadalmi többség gondjai nem szűnnek meg, és ugyanúgy nem akarják, hogy mindenki drogozzon, mint ahogy azt sem, hogy mindenki alkoholista legyen. Ez utóbbira divat drogos körökben takarózni, pedig inkább hasonlóságot kéne felfedezni.

(Látszólag) a fentiek ellenére én legalizálnám a füvet és a könnyű drogokat. Aztán szépen bevezetném az egészségügyi kartonokba. Amikor a füves gyökér megy munkát keresni, igenis tudja meg a munkáltató, hogy kivel áll szemben, és eszerint is mérlegeljen. Legyen végre tétje a drogozásnak. Legyenek munkahelyi drogtesztek ott, ahol alkoholtesztek is vannak.

Lehet hogy ettől kialakulnának komplett drogos munkahelyek, társaságok, közösségek. A piac megmondaná, életképesek-e és hatékonyak-e az ilyen csoportok: igazságot szolgáltatna az élet, kiderülne, mi a fontos.

Jelenleg sem a legalizálás, se semmilyen kriminalizáció nem állítja meg ezt az elbaszott vírust, ez utóbbi maximum némi gátat jelent, de mindenhogyan szarni fognak bele. (Mind azt hiszi, hogy úgyse kapják el, de ha mégis, majd sírdogálunk, elterelünk, beköpjük anyánkat is, úgyis megússzuk.)

Mint fentebb is mondtam, nincs tét. Mindent lehet. Kurva jó ez az egyoldalú tolerancia: mindenkinek mindent lehet, mások meg viseljék el, hogy nekik nem jár az irritáló köcsögöktől mentes, normális élet.

A saját jogai minden fasznak fontosak, másoké kevésbé. És húzzuk ki a kezünket a biliből: a nagy drogos összeborulás és "jogvédelem" sem egymásért van, hanem mezei önös érdek. A sok önkénteslobbista faszfej biztosan nem szívogat, ugye?

Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone teljesen elválaszthatatlanok lettek, holott nem is tudnak róla!

Arnold és Sly az utóbbi években nagyon egymásra találtak. A '80-90-es években még csak apró fricskákat rejtettek el egymás számára a filmjeikben, viszont most, hogy Arnold a politikai pályáról visszatért Hollywoodba, szüksége volt a barátokra. Éppen ezért szorosabbra is fűzték kapcsolatukat - természetesen szó sincs ferde hajlamokról -, és ez a nagyközönség szempontjából eddig abszolút pozitív. Stallone a The Expendables című filmjében már feltűnt a Governátor is, igaz csak egyetlen - nem mellékesen filmtörténelmet író - jelenet erejéig.

Ami pedig jól működik azon nem kell (sokat) változtatni, így hamarosan érkezik a The Expendables 2, amiben Arnold már jóval komolyabb szerepet vállalt. A forgatások alatt pedig annyira jó cimborák lettek, hogy egyszerűen tudat alatt már nem képesek nélkülözni egymás társaságát: nemcsak szórakozni, hanem még a kórházba is együtt járnak. Persze semmi drámaira nem kell gondolni, annak ellenére, hogy ránézésre nincsenek éppen top formában, csupán egy-egy apró vállműtéten esett át a két akciósztár. Ráadásul ugyanabban az időpontban mentek ugyanabba a kórházba, ami mindenképpen gyanús, bár arról egyelőre nincs információ, hogy miféle világméretű összeesküvés zajlik a háttérben.

Annyi biztos, hogy Arnie nagyon meglepődött, amikor a kórházban kedvenc kollégájával akadt össze, így gyorsan ki is tweetelte a nagy eseményt: "A sok akció, kaszkadőrködés és fizikai megterhelés után, amit a The Expendables 2 és a The Last Stand forgatása alatt végigcsináltam, ideje volt rendbe rakni a vállamat. És nézzétek csak, ki állt mögöttem a sorban, szintén vállműtétre várva! Most már készen állunk az újabb kalandokra, amik a The Tomb forgatásán várnak ránk."

Igen, jól érted: végre megvalósul a közös flm, csak kettejükkel - kár, hogy húsz évet késett.

UPDATE: megtudtuk az igazat! A kórházba kerülés oka, hogy harci jelenetben vettek részt Chuck Norris ellen!

Ha igazán kemény vagy, akkor százkilós egykezessel bicepszezel. Az igazi kemények megmutatják, hogyan kell!

Több versenyzőnk is van, egyik lenyűgözőbb, mint a másik: mintha egyenesen Alex Haley könyvéből (Gyökerek) léptek volna ki.

Első jelentkezőnk a videó kedvéért 8 helyett 15 ismétlést csinál, mp3 lejátszóval vagy pulzusmérővel a kaján, de az is lehet, hogy abban az eszközben van az agya, ami szabályozza  légzést, és hogy ne szarjon be.

A végrehajtás szinte tökéletes annak ellenére, hogy erőltetett ismétlésekről van szó, amiben ő segít magának, valószínűleg hasonlóan, mint ahogy a szexuális életéről van szó, ilyen fejjel és ennyi ésszel. És ezt még fel is tölti a tecsőre.

A másik parasztot Big Cliff-nek hívják, ami hasznos információ: ha éppen nem jut eszünkbe egy tahó neve, még jól jöhet. Ő szerényebb, csak 150 font, azaz cirka 78 kiló, szintén scott-, vagyis prédikáló pad. Mondogatják itt is hogy "áppp", mert az a menő a fekáknál, hátha a hülye nem tudja edzés közben, hogy merre kell húzni. Csak egy baj van: hogy elmarad a "dáun", pedig le kéne ám engedni a súlyzót, mert a 2 centis mozgástartomány testből rángatva kurvára nem ismétlés. Konkrétan egy se. Így a teremrekord nem az igazi, mert ennyiből rekorddöntésbe bárki beszállhat például azzal, hogy nagyobb súllyal való edzést tud elképzelni, vagy nagyobb péniszt képzel el magának.

Robert Burneika nem a világ legjobb testépítője, sőt nem is a legerősebbje, még csak a topban sincs. Bemutatja azonban a kedvünkért, hogyan kell Scott-padon bicepszezni reális súllyal és normális mozgástartományban. Igaz, nem is vergődik, hogy ez bármilyen ratyi rekord lenne. 

Szánakozzunk együtt a fenti "sportolókon!"

Nagyon úgy néz ki, hogy Arnold Schwarzenegger és ősellensége, a Predátor, alias Maria Shriver újra összejönnek. Az legalábbis biztos, hogy a karácsonyt együtt töltötték, gyerekeik társaságában, és Maria nyilatkozataiból is az derült ki az utóbbi időben, hogy nem rajong túlságosan a válás ötletéért.

Persze ebbe az is belejátszott, hogy a Governátor állítólag serényen dolgozott az ügyön, és mostanra odáig jutott, hogy a napokban mindkettejüket ismét jegygyűrűvel a kezükön látták. Persze lehetne a véletlen műve is, hogy egyszerre vettek gyűrűt, de ez nagyjából annyira valószínű, mint hogy kétszázötvenhetedik újranézésre a Ragadozó nyerje a legendás párharcot.

Predator

Arról persze nem szól a fáma, hogy ez a szerelem műve, ami 25 év házasság után még mindig éppen úgy lángol, mint annak idején a Thalerseenél, vagy ennél kevésbé romantikus viszont annál racionálisabb magyarázata van. Például emberfeletti üzleti érzékkel megszimatolta, hogy sokba kerülne neki egy válás. Persze az sem teljesen lehetetlen, hogy a hírhedt nőcsábászt gyökeresen megváltoztatta, hogy felesége elhagyta 25 év után - csak majdnem.
 

Szerencsém van, hogy nem kellett kitalálnom erre magamtól semmit, mert kéznél volt Iudex, az egyik fórumosunk, aki szakértője  a témának és nagyon hamar rávilágított: ha a probléma már megvan, nincs mit tenni, újra kell indítani a rendszert.

A fertőzést okozhatja rossz étel, (pl. a hülye bodys megeszi a romlott húst), vírus vagy baktérium. Ez utóbbi kettő közül valamelyiknek (nem tudom melyiknek, mert nem vagyok járványügyi szakember) igencsak szezonja van.
Lehet azon izgulni, mi okozza, de felesleges: sokkal érdekesebb az, hogy mitől múlik el ez az álllapot.

Mint említettem: restartolni kell a rendszert. Rebootolni, mint egy számítógépet. Ezzel így már ötféle kifejezéssel írtam le azt, hogy ki kell üríteni az emésztőrendszerünket, majd fokozatosan, könnyen emészthető táplálékkal újraindítani.

Stallone,
Bruce Willis,
Van Damme,
nem hiszed el, de Chuck Norris.

És igen, Arnold Schwarzenegger.

 

Arnold Schwarzenegger (akiről konkrétan "sztorink" van) lerottyant képeit hiába terítették jóindulat-idióták, az öregnek már van ideje edzegetni, így egészen jó formába hozta magát.A filmről sokat nem tudunk még, csak annyit, hogy a bemutató biztosan a múltkori rész évfordulóján lesz, 2012 augusztusban. Legalábbis civilizált országokban.

A sport igazi bohócai, a testépítés ratyijai, a legalja - ezek azok a szánalmak, akik munka helyett a plasztikamániás hülyepicsákhoz hasonló viselkedéstől várnak sztárságot. A betegség már hobbista szinten is terjed!

A Magyar Antidopping Csoport előadásán jártunk, ahol megdöbbentő információkat közöltek.

Egyértelmű, hogy a MACS célja a sport, különösen a hivatalos, szövetségi keretek között működő sport megtisztítása. A bodybuilding ugyan cseppet sem tartozik a hivatalos és elismert sportágak közé, a doppingkérdés így bizonyos aspektusból nem vonatkozott rá eddig. Itt ugyanis nem volt honnan eltiltani a versenyzőket (hivatalos magyar bajnokságon már nem égeti magát épkézláb ember), és nem volt semmiféle szankció. Főleg hogy senki sem ellenőrizte őket, lévén gyakorlatilag hivatalosan nem sport.

Le is lőném a poént itt, mert hosszú volt a nap, fáradt vagyok, és minden erőmet összeszedve sem bírom a drámai feszültséget fokozni: lesz doppingtörvény. Méghozzá olyan, ami nem szankcionálja a használatot, de a kereskedőket elég komolyan sújtja. Alapban öt évig terjedő, de üzletszerűen 2-8 év, ami könnyen lehet leülős.

Még komolyabb dolog az, hogy a törvény szövegezése a drogellenes témához hasonló: büntetni fogják az eladást, a terjesztést, és büntethető lesz az is, aki doppingszert másnak átad, tehát nem kell kereskedni, elég, ha a havernak adsz egy kis cuccot, vagy a nagy eszeddel rábeszéled. Valószínűleg ez alapjaiban fogja megváltoztatni a mai helyzetet, ami nem nagy baj, mert meglehetősen abnormális állapot, hogy boldog-boldogtalan doppingszerekkel bizniszel, miközben a kedves felhasználók vagy a koxért, vagy a potencianövelőért remegnek.

Arnold első Mr. Olympia szobra a helyére került az ausztriai Thalban!

Arnold Schwarzenegger nemrég jelentette be, hogy megrendelt három szobrot önmagáról, még testépítő korából. Persze mindezt csak a szerénység és a józan ész határai között, ezért időközben már azt fontolgatja, hogy rendel további négyet, a 7 Mr. Olympia bajnoki címe szimbólumaként.

Az első bronzszobor már el is készült, és Arnold nem húzta az időt: ha már úgyis Európába utazott az első Arnold Classic Europe miatt, összekötötte a kellemeset a hasznossal. Így múlt hétvégén Spanyolországból átruccant szülőfalujába, Thalba, és a gyerekkori otthonában nyílt múzeum előtt lerántotta a leplet az első darabról.

Az időjárás ugyan nem játszott a kezére, de az eső ellenére is többszáz ember gyűlt össze, hogy Kalifornia ex-kormányzóját láthassák a róla készült szobor mellett. Arnold a beszédében ugyan nem magát fényezte, de erre nem is volt szükség, hiszen a látvány önmagáért beszélt.

Arnold: "Az én személyes sikerem nem elsősorban a dollármillióknak vagy a magazinok címlapjainak köszönhető, amik ráadásul nem is mindig pozitívak. A személyes siker mindig az elszántság, a kemény munka és az állhatatosság eredménye. Számomra ez a hely nem csak egy múzeum. Ez a hely az akarat szimbóluma. Mindenkinek van esélye!"

A szoborkollekció következő két darabja közül az egyik a columbusi Arnold Classic helyszínére fog kerülni, a másikat pedig Schwarzenegger magának csináltatja, jó eséllyel nem azért, hogy minden reggel leköphesse, ha már annyira utálja magát. A kollekció folytatásáról pedig még nem döntött, de egészen biztos, hogy további négy darabnak is találna helyet, ha akarna. Különösen akkor lesz könnyű dolga, ha megvalósítja tervét, és a jövőben valóban öt Arnold Classic lesz: minden kontinensen egy - persze az Antaktiszt nem számítva, bár lehet, hogy a pingvinek is örülnének egy versenynek.